Hodorog András

Hodorog András a moldvai magyarok egyik legsokoldalúbb zenészegyénisége. Hangszeres tudása nem csak a tánczenére korlátozódik, hanem a magyarság legősibb dallamkincséhez tartozó énekes hagyományt is jól ismeri. Hagyományőrzésében édesanyja, Hodorog Luca példáját követi, aki Klézse falu híres nótafája, mesemondója és régi szokások tudója volt.

A moldvai hagyományos tánc- és zenélési alkalmak megszűnése után a magyarországi táncházmozgalom figyelt fel rá, itthon először 1990-ben hallhattuk. A hatvanas éveiben járó furulyás igen virtuóz játéktechnikája és széles repertoárja méltán képezi alapját a csángó muzsikával foglalkozó zenészek ismeretanyagának. Ma már tevékenységének fontos része a moldvai hagyományőrző csoportok munkájában való részvétel is.

Hodorog András tudása, öröksége szerencsére nem marad csupán néhány gyűjtemény féltett darabja. Zenéjét a rengeteg gyűjtés mellett (Kallós Zoltán, Pávai István, Kerényi Róbert, Nagy Bercell) több hanghordozó és kottás kiadvány is őrzi. Ezek közül megemlítendő a Magyarországon elsőként megjelent, moldvai furulyazenét tartalmazó kazetta, mely az Óbudai Népzenei Iskola „Mestereink” sorozatában jelent meg, valamint a „Serény magyaros” című CD, amelyen zenekari kísérettel hallhatjuk. A legjelentősebb kottás kiadvány, amelynek törzsanyagát az ő dallamai alkotják, a 2001-ben megjelent és azóta is nagy sikernek örvendő „Moldvai hangszeres dallamok”.

Fontos tudnunk, hogy Hodorog András nem csak a hagyományok őrzésében vállal nagy szerepet, hanem annak továbbadásában is. Népzenei táborok és fesztiválok állandó vendége Magyarországon és Moldvában egyaránt. Számos fiatal mondhatja el magáról, hogy András bácsi révén ismerte meg ezt a már-már feledésre ítélt muzsikát.

Jelen kiadványunk annak a sorozatnak a folytatása, amely a „Szeretőm a táncba” című lemezzel indult 1997-ben. Célunk olyan jó minőségű felvételek kiadása, amelyeken moldvai zenészek zenekari kísérettel is játszanak. Mivel eredeti zenésztársaik már nem élnek, a kíséretet budapesti zenészek látják el. Szándékunk szerint az ilyen – talán egyfajta rekonstrukciós – felvételek számot tarthatnak a szűk szakmán kívüli érdeklődésre is. A bőgő – bár nem általánosan elterjedt csángó kísérőhangszer – alkalmi hangszertársulások részeként előfordulhatott Moldvában. A kiegyensúlyozott hangzásvilágon kívül ez is indokolja e kíséretmód alkalmazását.

A kiadást hosszú, mintegy tízévnyi gyűjtőmunka előzte meg. Az 1994-ben készült felvételek kazettán való megjelenése óta szinte minden évben bővült a dallamok száma. A régi stílusú népdalok mellett elhangzanak román hatású énekek és táncok is. Találunk példát az erdélyi dallamtípus moldvai előfordulására (28-30), valamint rádióból tanult népszerű román dalra is (31). Az elhangzó csángó énekek szövegei és kottái megtalálhatók „Pozsony Ferenc: Szeret vize martján” illetve „Seres-Szabó: Csángómagyar daloskönyv” című kiadványokban.

Lemezünket nagy haszonnal hallgathatja kezdő tanuló és tapasztalt táncházi zenész egyaránt, valamint mindenki, aki a moldvai csángók zenei kultúrájának mélyebb megismerésére törekszik. Hodorog András szavaival: „Mind gyerekeknek és felnőtteknek ajánlom, hogy el ne felejtsük soha ezt a sok szép zenét.”