A sorozat első részének megjelenéséről szóló híradás a következő szavakkal indult: „Ahhoz, hogy egy értékes dallam eljusson mindenkihez hivatalosan kiadott hanghordozón vagy lejegyzett formában, igen hosszú utat kell végig járnia, a gyűjtés-feldolgozás-publikálás mindhárom lépcsőfokát. Az utolsó kettő a legnehezebb.

Ez a két lépés a táncházmozgalom mai feladatai közül talán a legfontosabb, így lesz a helyszíni gyűjtésből mindenki számára hozzáférhető és használható közkincs – legyen az táncházi muzsikus vagy zenetudós –, amely hozzásegíthet minket a folklór folyamatának teljesebb megértéséhez.”

Azóta eltelt egy szűk esztendő és e néhány sor mit sem vesztett aktualitásából. Bár születnek újabb és újabb munkák, aligha mindhatjuk, hogy tennivalóink végére értünk. A kultúra területén igazán üdvös, ha egy kezdeményezés nem csupán hirtelen fellobbanó lángnak bizonyul, hanem hosszú, következetes és felelősségteljes munkává növi ki magát. Ezért öröm hírt adni arról, hogy a Magyar Citerás Antológia immár sorozattá terebélyesedik.

Néhány gondolatot felidézek az eredeti célkitűzések közül: hangzó mellékletként illeszkedjen az új, három kötetesre tervezett citerás tankönyvhöz; szolgáljon tananyagként a zene- és művészeti iskolák számára; a teljes Kárpát-medencét felölelő, eredeti citeramuzsikát tartalmazó válogatást adjon közre. Emellett fontosnak tartjuk a megfelelő előadásmódot (tiszta hangolás, pontos játék, kettősfogás – tercelés – mellőzése), a stílus értékelését (régi stílusú dallamok kiemelése, népies műdalok és nóták mellőzése), valamint a tájegységekre jellemző dallamanyag mellett eddig nem kiadott citerás dallamok, különleges, ritka vagy egyedi játéktechnikák bemutatását. Mindezt szakmai igényű forrásfeldolgozással.

Ezen célokat szem előtt tartva készült Balogh Sándor és Bolya Mátyás által szerkesztett második rész is, melyben a MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumának anyaga kiegészül több tájegység és megye dallamaival (Borsod megye, Hajdúság, Moldva) és más gyűjtők gyűjtéseivel is (Dr. Várnai Ferenc, Bencze Lászlóné Dr. Mező Judit, Balogh Sándor). A kiadás teendőit többen is vállalták, így a MTA ZTI és a Flaccus Kiadó mellett az Óbudai Népzenei Iskola és a DialekTon Népzenei Kiadó nevét is olvashatjuk a borítón.

A második rész néhány különlegességgel is szolgál: Dr. Várnai Ferenc gyűjtése a dunántúli „kapkodós” játékmódot mutatja be és helyet kaptak a lemezen Kodály Zoltán 1916-ban készült, híres nagyszalontai felvételei is.

A kiadvány méltán számíthat nagy érdeklődésre, hiszen a citera országosan elterjedt és népszerű hangszer. Egyfajta üzenet a 20. század utolsó évtizedeiből, amikor még nyomokban létezett az a paraszti kultúra, mely megőrizte egy mára már eltűnt világnak hangjait. Ezt a hagyatékot most a fiatalokra bízzuk. Bár sose találkozhattak e dallamok öreg előadóival, a lemez mégis lehetőséget teremt a „találkozásra”.

Bolya Mátyás