Sándor Ildikó könyvismertetője

A táncházmozgalom a népzenei tájakat, a táncdialektusokat nem egyszerre, egy időben fedezte föl. Az elmúlt évtized sikertörténete, divatjelensége a moldvai csángó zene és tánc. Gombamód szaporodnak a csángó táncházak és azok a zenekarok, amelyek kifejezetten erre a tájegységre specializálódtak.
A moldvai énekes zenéről régóta, bőséggel állnak rendelkezésünkre különböző kiadványok, ám a a hangszeres zenekutatás eredményeiről szinte alig jelent meg eddig valami. Ez a könyv és hangzó melléklete tehát fontos hiánypótló vállalkozás.

Az egyes fejezetek a moldvai csángóknál a közelmúltban és napjainkban még föllelhető hagyományos hangszereket mutatják be: a furulyát és a kavalt, a kobzot és a hegedűt. Nem foglalkoznak például a dudával, amely szintén egyike volt a moldvai csángók hangszerkészletének. Idáig sem a róluk készült hangfelvételek, sem átfogóbb tanulmányok nem láttak még napvilágot a moldvai „sípról”. (Örvendetes, hogy Stuber György gyűjtései jövő tavasszal megjelennek végre az Etnofonnál.) A kötetet több szerző is jegyzi, valamennyien népzenészek, zenetanárok, a táncos fejezet szerzője pedig maga is táncház-járó, tánctanító.

Az egyes fejezetek röviden ismertetik a hangszerek játékmódját, az olvasó (és a zenetanuló) praktikus tanácsokat kap a tanulás folyamatához, a könyv és a hangzómelléklet megfelelő használatához.
A zenei példák (a kötet kottaanyaga és a CD melléklet hangzóanyaga) három, jól elkülönülő forrásból származnak:

1. helyszíni gyűjtések, amelyeken moldvai csángó parasztmuzsikusok és a helybeli, cigány zenészspecialisták játszanak;

2. magyarországi táncházi fölvételek, amelyek mindegyikén zenél adatközlő muzsikus is,

3. valamint a 2. világháború idején Magyarországra áttelepült csángó zenészek között az 1960-1970-es években végzett gyűjtések anyagából. (Az ő esetükben régiesebb játékmódot hallhatunk, mert saját közösségükből kiszakadva megőrizték a Moldvában a háború előtt elterjedt stílust.)

Ez lehetővé teszi az eredeti anyag és a táncházi megjelenés közti különbségek összehasonlítását, valamint a különböző generációkhoz tartozó adatközlő muzsikusok eltérő játékstílusának tanulmányozását.
Szintén hasznos a zenetanulók számára, hogy a kötet nemcsak önállóan tárgyalja az egyes hangszereket, hanem a „zenekari felállásokat”, hangszeregyütteseket együtt is bemutatja (furulya-ének, hegedű-koboz).
Balogh Sándor a furulya és a kaval bemutatását fogástáblázattal is kiegészíti. Az egész kötetet értékessé teszi, hogy két, Moldvából kevéssé ismert és csak alig adatolt hangszert is bemutat, a citerát és a dorombot (dallampéldákkal együtt).

Draskóczy Lídia hegedűről írott fejezetében a moldvai hegedűsök játékstílusáról talán több szó is eshetne, de kottapéldái igényesek, jól kidolgozott a lejegyzésük. Kobzos Kiss Tamás a koboz történetéről írt rövid, adatgazdag áttekintést, a koboz-hegedű kettős bemutatását pedig adatközlő muzsikusok elbeszélései, a velük készült interjúk is kiegészítik.

A könyv legszínvonalasabban elkészített fejezete a táncházas gyakorlatban alkalmazott kobozjátékról szól, szerzője Bolya Mátyás. Példaértékűnek tartom azt a szemléletmódot, amit a táncházi kobozjátékkal kapcsolatban kialakított. A szöveges részt akkordfűzések, pengetésfajták, fogástáblázat és dallamtár követi. Mindezek együtt – a kezdők és a haladók számára szóló példák megkülönböztetésével – kitűnően alkalmasak arra, hogy lépésről lépésre sajátítsa el a hangszerjátékos a kobzálás fortélyait.

A táncos fejezet kicsit szervetlenül illeszkedik a kötet egészébe. (Nem sikerült igazán eldönteni, miről is kellene egy zenészeknek szóló kötetben írni.) A szerző, Zoltán Eszter, részint a moldvai csángó táncokkal kapcsolatos érzéseit, élményeit osztja meg az olvasóval, részint szöveges leírást, helyenként rendszerező jellegű elemzést ad a táncokról. Ezt – még egy zenei kötetben is – szakszerűbben kellett volna megtenni.

A kötet végén található dallammutató, térkép, és irodalomjegyzék lehetővé teszi az áttekinthetőséget és a további tájékozódást. Sajnálatos azonban, hogy a dallampéldák némelyikénél hiányoznak a gyűjtés adatai.

Ez a kiadvány mindazoknak a zenetanulóknak szól, akiket rabul ejtett a moldvai csángók hagyományos kultúrája és zenéjükkel akarnak közelebbről is megismerkedni. A zeneiskolások és az autodidaktaként tanulók (nemcsak a kezdők, hanem akik játszanak már egy ideje moldvai csángó népzenét) egyaránt haszonnal forgathatják ezt a kiadványt.